A Habsburg Császárságban és a Magyar Királyságban a lovak tenyésztése során a genealógiai vonaltenyésztést elengedhetetlennek tartották. Ez annyit tett, hogy a kiválónak talált és kiválóan örökítő mének után fedezőméneket állítottak fel. Egy-egy kiváló mén örökítő anyagát ivadékain keresztül, nemzedékeken át igyekeztek menteni. Ez az elv máig tart és a gidrán fajtafenntartásában is követjük. De érdemes megemlíteni, hogy Nyugat-Európa sportlótenyésztésében is használt ez az elv, elég a Ramzes és a Cor de la Bryere leszármazási ágára gondolni.

Jelen esetben a Gidran XIX leszármazási ágának mentéséről van szó. Maga a mén egy évtizeden át nehézkategóriájú ugróló volt, a Gidran XI mén apai testvére. Bővelkedő sportkarriere után viszonylag idős korban került a tenyésztésbe, maradandót a Gyűrűsi Ménesben alkotott. Nagyon korrekt, jó munkakészségű világos sárga kancákat hagyott maga után (érdekes módon az apai testvére a Gidran XI inkább sötétsárga egyedeket). Húszéves korában nemzette a Gidran XIX-69 (Muskétás) nevű csikóját, amelyik 4659 számon lett országos fedezőmén. Egyetlen méncsikó, amelyik a Gidran XIX méntől kapott genetikai anyagot tovább vihette. A Gidran XIX-69 (Muskétás) 2002-ben született egy olyan lótenyésztési időszakban, amikor a lovak (mének) kipróbálása esetleges volt (Sajnos ma is)! A kipróbálása nem egészen magas szinten megtörtént, s ennek során általános vélemény volt (a vele foglalkozó edzőktől, sportlovasoktól) a mén kiváló kvalitása, ugróképessége. Sportoltak vele itthon és Romániában (Jakab Áron). A magas szintű versenyeztetéshez szükséges forrás hiányában tenyésztésbe állt. Döntően a Gyűrűsi Ménesben fedezett, de máshol is, jó képességű kancákat is kapott. Az ivadékok nagyszerűek voltak, de a sportkipróbálásuk forráshiány miatt szűk körben történt. Végül a mén megkapta a XXX-as törzsménszámot. Nem meglepő, hogy a ménnek egyetlen fedezőmén ivadéka van, ám érdemi szerepet nem játszik a fajtafenntartásban. Az is jellemző, hogy a gidrán tenyésztésben két évtizeden át két tenyésztő törekedett mének vizsgáztatására.

A véletlen folytán 8 éves korában Mátyás Istvánhoz került a Gidran XXX-68 (Pereg Sármőr nevű mén. Semmiféle képzésben nem részesült, nyereg még nem volt rajta. A génmegőrzés oldaláról közelítve lehetőséget rejtett magában, az összbenyomás alapján is értéket képviselt. Egyezség született a fajtafenntartó tenyésztőszervezet és Mátyás István között, hogy ha a mén vizsgára beutalót tud szerezni, akkor a korára és képzettségének hiányára tekintettel nem kell vizsgát tennie. További feltétel volt, hogy a Mátyás-féle tenyészetben a mén kipróbálásra kerül. Az egyezség annak a reményében született, hogy a Gidran XXX (Muskétás) törzsmén után lehetséges lesz országos fedezőmén felállítása. A Mátyás család azok közé tartozik, akik az elmúlt időben fűzérszámra vizsgáztattak méneket, egyidejűleg sikeresek a fajtafenntartásban, a fajta népszerűsítésében és elfogadják a génmegőrzés szabályai szerinti tenyésztést.

Gidran XXX-68 (Pereg Sármőr) mérete (167/174-194-22) nem mindennapi tömegességet mutat. Zsargonnal fogalmazva, egy tank került felvezetésre. Általános véleményként fogalmazódott meg, függetlenül akár a Gidran XIX leszármazási ágtól is, hogy egy ilyen erős csontozatú, tömeges és hatalmas méretű fedezőménre a fajtának szüksége van. A bírálati szempontok többségére 8,5; 8; 7,5 pontot kapott, ugyanakkor inkább a régi típust képviseli, zsargonnal kifejezve kissé tacskólábú. A ménnek igen hosszú, kifejezetten ívelt, jól illesztett nyaka van, s megjegyzésre került annak durvaságra hajló vastagsága. Szabad mozgásban az ügetése kifejezetten térnyerő, elasztikus volt, a vágtamunkája ezt a szintet nem érte el.

Nézzük a mén felmenőit. A szélső apai ág bővebb értékelésére nincs szükség, az önmagáért beszél. Apai nagyanyja a csodaszép Gidran XXXIX-41 (Moldova) a Gidran XXXIX ménen túl származásában a Naum xx angol telivérrel. A Naumnak itthon is és külföldön is a gidránban született ivadékai hatalmas sportsikereket értek el.

Az anyai ág halmozottan sorolja fel a jobbnál jobb sportteljesítményű lovakat. Anyai nagyapja a 3782 Razbeg Gidran I-12 (Mytoc). A mén Balkán bajnok a díjugrató szakágban. A romániai importját követően Gidran Razbeg I törzsménként honosítva. Sok nagyon nagy jó kancát adott, egy fia Hollandiában nehéz kategóriájú military ló volt, minősült a londoni olimpiára. Az anyai ág anyai oldalán találjuk a gidrán fajta tenyésztésében fogalommá vált Déva xx nevű angol telivért. Itt húzódik meg a Gidran VI-2 (Spiné) kanca is, amelyik ugyan küllemében sokak szemét szúrta, de örökítésében talán a 14 Regöly Gidran-437 (Iram) kancát lehet vele egy sorban említeni. Gidran XXX-68 (Sármör) anyja Gidran Razbeg I-3 (Seherezádé), amelyik a Gidran Razbeg I kancák közül nem csak jóságával és tömegességével, modern sporttípusával, hanem szépségével is kitűnt.

Mindenképpen különleges származás, nem csak nevekben, hanem teljesítményben is. Az állattenyésztés egyik törvényszerűsége, hogy sokra tartott felmenők után született közepes egyed mindig jobb és fontosabb a tenyésztés számára, mint közepes értékű szülők után bármennyire is kiemelkedő ivadék. A Gidran XXX-68 (Pereg Sármőr) típusában középszerűnek tűnik, de felmenői különleges teljesítménye reményt ad a döntés visszaigazolására.

A felmenők nagy része a sportban kiválóan teljesített, vagy/és olyanok vannak közöttük, amelyek sportteljesítményre nézve kiemelkedő ivadékokat hagytak maguk után (lásd pl. Gidran VI-2 (Spiné) nevű kancának Gidran XI-4 (Sóhaj); Gidran XXI-50 (Sovánka); 4849 Gidran Razbeg I-2 (Sobri) ivadékai).

Miután a tenyésztés megvalósításához valamennyi utópiára is szükség van, joggal bízhatunk és bízunk is benne, hogy a 7302 Gidran XXX-68 (Pereg Sármőr) nem csak kiváló ivadékokat hagy majd maga után, hanem képes lesz feléleszteni a kitűnő Gidran XXIX mén genealógiai vonalát is.