A mén láttán, az első összbenyomás alapján a tenyésztő nem érez ellenállhatatlan vágyat arra, hogy kancáját vele fedeztesse. A mai magyar gidrán kancaállomány átlagos összbenyomása kedvezőbb ettől. De jobb a Román Nemzeti Ménes (Cislau) kancaállományának átlagos összbenyomása is. Marmagassága bottal mérve 161 centiméter, ma már nem üti meg a ménekkel szemben támasztott elvárási szintet. Mégis, ezt óvatosan kell kezelni. A mént az egykori Román Nemzeti Ménes (Tulucesti) tenyésztette, ott nőtt fel, sőt felszámolása után megmaradt fedeztetési állomáson töltötte idejét (14 éven át). Jellemző volt erre a ménesre a lovak nagy részének elvárttól alacsonyabb marmagassága (nyilván a tartás és takarmányozás hiányossága okán), de számos egyed, amelyik vagy Magyarországra, vagy Cislaura került és jó takarmányozásban/felnevelésben részesült, lényegesen nagyobb ivadékokat adott.

Mai szemmel nézve kétségtelenül legnagyobb hibája a ménnek a martól a szegycsontig terjedő törzsi rész és a könyöktől a talajig terjedő lábhossz 1:1 aránya. Ezzel régi igás típust képvisel, ami egykor kívánatosnak számított, de a mai hátasló-használatban már nem az. Nem is volt jellemző a XX század fordulóján tenyésztett mezőhegyesi gidránra sem, jóllehet a ma kívánatos 1: 1,2; 1:1,3 arányt nem minden egyed mutatta.

Mégis van ebben a ménben jó néhány különlegesség, ami célpárosításként indokolja a magyarországi használatát. Szembeötlő a kitűnő fajtajellege. Semmilyen más fajtával össze nem keverhető, ami bizony ma sok gidrán kancából (és ménből) hiányzik. Bár a szárkörmérete nem különleges, de ritkán látható hatalmas lábtövei vannak. A lábtő minden irányban a kívánatos gömb-formát mintázza, ami szinte eltűnt a hazai állományból (sajnos, más fajták esetében is). Csánkja igen terjedelmes, széles, hosszú és kifejezetten mélyen helyezkedő. Rendkívül kívánatos tulajdonság ez. Imponáló az övmérete.

Szinte közhely és alig tudjuk megmagyarázni minden romániai tenyésztésű gidrán ló imponáló mozgásának okát. Ez a mén szabad mozgásban térölelőn és kifejezetten intenzív hátulsó lábmunkával dolgozik. Már ez is, de a szabadonugróban mutatott készsége és stílusa meglepte a szemlebizottságot. Egészen kiváló mellső lábtechnikával dolgozott, jóllehet élete során ezt a mént sohasem trenírozták szabadonugró folyosóban.

Különleges értéke a ménnek, hogy a Mezőhegyesről elrabolt gidránok génszerkezetét mutatja. Ebbe a populációba immigráció nem történt, a legnagyobb fajtatisztaságú. Használata segít teljesebbé tenni a fajta hazai állományának genetikai szerkezetét. Azokon a tenyészeteken persze nem sokat segít, amelyek a rendszerváltást követően a romániai importokon fejlődtek, de pedigréelemzéssel ezek esetében is értékes vérfrissítés lehet. Egyértelmű, hogy a Gidran IV (Gomul és leszármazottai) (esetleg Gidran VI, Gidran VIII) alapú kancaállomány esetében késleltetni képes a rokontenyésztés növekedési ütemét.

Mégis legnagyobb előnye és használatát (kifejezetten célpárosításra) indokolja „C” genealógiai vonalba tartozása. A magyarországi gidrán tenyésztés (a génmegőrzés) évek óta egyik legnagyobb gondja a „C” genealógiai vonalba tartozó mének hiánya. Sem a Gidran XVIII, sem a Gidran XXVIII ezt az űrt nem tudta betölteni. Ma nincs ebből az ágból érdemleges mén. A Podbor (Gidran XXVII) révén valami pislákolni látszik, mégis a genealógiai vonal ezen ágának kiterebélyesedése kétséges.

Fentebb leírtak szerint a Gidran XLII-44 nem a különlegességek sorába tartozik (persze örökítő képességét nem ismerhetjük), de az utolsó lehetőséget kínálja a „C” genealógiai vonal felélesztésére. Ma már Romániában sincs több, más, illetve amit jobbnak vélnénk, az egyszerűen hozzáférhetetlen. Ha megakarjuk menteni a régi mezőhegyesi „C” genealógiai vonalat, akkor ezzel kell célt érnünk. Miután a tenyésztés nemzedékekben gondolkodást jelent, e helyzetből csak lónemzedékekben gondolkodva lehet kijutni. Ha lesz pár elkötelezett tenyésztő, akkor mindenképpen sikerülni fog. Csakis célpárosításokban szabad gondolkodni, olyan kancákat kell a mén alá osztani, amelyeknél a martól a szegycsontig terjedő törzsi rész és a könyöktől a talajig terjedő lábhossz aránya 1:1,2, leginkább 1:1.3. Mindemellett elegendő övméretük van.