7550 Gidran LIII-4

A gidrán fajtafenntartásának génmegőrzési szakaszában a „C” genealógiai vonal létszámban és minőségben is rendre aggodalomra adott (ad) okot.  A civil tenyésztésszervezés kiépülése idején az egyetlen „C” genealógiai vonalú mén a Radautzon 1988-ban született Gidran XXXVI-19 volt (Gidran XVIII törzsménként honosítva). A fajtában 30 körüli ivadéka született, 1 fedezőmént (Gidran XVIII-48 Rettenetes) állítottak fel utána. E szorítás közepette került megszerzésre 2007-ben a bulgáriai tenyésztésű (pleveni gidrán) Podbor (született 1994), itthon Gidran XXVII törzsménként honosítva. E mén a régi osztrák gidrán genotípusnak Magyarországon tenyésztett, majd Bulgáriába eladott egyik ménjének (Gidran III-8) egyenes leszármazottja. Öt nemzedéket követően került ismét magyar tenyésztésbe. A mén örökítésében a várakozást lényegesen felülmúlta, fűzérszámra adott jó kancákat és a fedezőmén ivadékai közül kiemelkedett a Gidran XXVII-4 (Bohém). A Gidran XXVII-4 (Bohém) nem csak sportteljesítményében volt kiemelkedő, hanem örökítésében is. Minden igényt kielégítő két fia (Gidran XXXVI-16 (Hadnagy) és Gidran XXXVI-18 (Mátra)) tett kifejezetten sikeres ménvizsgát 2025-ben. Úgy tűnik, hogy ez a pleveni gidrán ág a „C” genealógiai vonalon belül rendben van.

Nincs rendben a régi osztrák gidrán úgynevezett kladrubi ága, amelyik az 1920-ban Mezőhegyesről elrabolt gidrán állományon fejlődött, mert az 1988-ban született és Magyarországra került Gidran XXXVI-19 ménnek mindössze egy unokája (Gidran XXVIII-120 (Rettenetes) áll tenyésztésben. Az is a köztenyésztésben, de akár lehet is belőle valami.

Ezt a szűkösséget próbálta, igyekszik megtörni a 2025-ben importált Gidran XLII-44 (Maros) és a 2026-ban importált Gidran LIII-4 országos fedezőmén.

A Gidran LIII-4 ménnek is különleges értéke, hogy a Mezőhegyesről elrabolt, de Romániában megőrzött gidránok génszerkezetét mutatja. A radautzi~tulucesti~cisloi gidránok a megkerülhetetlen drift ellenére is a „legtisztább” gidránok, a legnagyobb fajtatisztaságot mutatják. Használatukkal vissza-vissza lehet nyúlni az eredeti génkészlethez, bővítve (és tisztítva) ezzel a hazai állomány genetikai diverzitását. Miután Radautzon a gidrán ménes mellett a shagya arab ménes is elhelyezést nyert, kínálta a lehetőséget shagya arab mének használatával hátráltatni a rokontenyésztést és fenntartani az anglo-arab jelleget. Mellettük ritkábban angolt telivért is alkalmaztak. Ha a Gidran LIII-4 pedigréjét szemügyre vesszük, akkor az ötödik nemzedékben kettő angol telivért (Izravlea és Razbeg), egy angol telivér-gidran F₁ mént és több Koheilan Gidran F₁ mént találunk. A mén apai származási oldalának harmadik nemzedékben a méltán híres, a gidránban felettébb gyakran alkalmazott Mersuch XXII mén is feltűnik. Tökéletes anglo-arab pedigré, tökéletes anglo-arab megjelenéssel, a méretekben is visszatükröződve. 162/171-188-20 cm. Semmi esetre sem az igás típusú gidránt képviseli. A martól a szegycsontig terjedő törzsi rész és a könyöktől a talajig terjedő lábhossz aránya 1: 1,2. Ügetése elasztikus, eléggé térnyerő, vágtája a jelentős arab-félvér háttér miatt közepes hosszúságú, időnként kapkodó. A lábelőrevitele szabályos. Az anglo-arab jellegből következően szép ló. Feje határozottan mutatja a másodlagos nemi jelleget, egyenes homlok-orrhát jellemzi, kidülledő, nagy szemekkel. Nyaka jól illesztett, közepesen hosszú vagy hosszú. Bizonyos helyzetekben az alsó nyakél erőteljes. Felsővonala nagyon jó és a fara terjedelmes. Az ízületei nem hatalmasok, de megfelelő terjedelműek, szögellésük jó. A mén kezelhetősége egyszerű.

A tenyésztés lónemzedékekben (akár emberi nemzedékekben) való gondolkodást jelent. A gidrán tenyésztés példáján is érzékelhető ez, különösen jó példa itt a Podbor esete, amelyik ménről senki nem gondolta, unokáival hová tudjuk eljuttatni a „C” genealógiai vonal ezen ágát. A pislákoló Gidran XXVIII-120 (Rettenetes), a Gidran XLII-44 (Maros) és a Gidran LIII-4 kínálja az esélyt a másik ágnak is a minőségi kiterebélyesedéséhez. Jó párosításokkal, két nemzedéken belül ezekkel a vérfrissítésekkel is eljuttathatunk a „pleveni gidrán ág” szintjére.

A mén apja az egykor a Mangáliai Ménesből Parti Imre által megvásárolt Koheilan XXXIII-39. Itthon a 4142 méntörzskönyvi számot kapta, egyben Koheilan XIII törzsménként került honosításra. A nem a legjobb állapotban lévő mén kisugárzása, értelmet sugárzó hatalmas szemei elbűvölték Parti Imrét és különleges ragaszkodással megvásárolta. Hatalmas tenyésztői érzékét mutatja, hogy a mén otthon a jobbnál jobb ivadékokat adta. Az utána bélyegzett shagya arabok száma 133, s csak néhány közismertet említünk közülük. Koheilan Tajmir P, Koheilan Karsaly P, Koheilan Koppány P. A Koheilan Tajmir P mént Pachl Péter képezte és korának legjobb díjlova volt Európában. Sajnos hirtelen elpusztult, ennélfogva a tenyésztésben nem tudott maradandót alkotni. Koheilan Koppány P 5724 méntörzskönyvi számot kapta és manapság Koheilan XV törzsménként aktív Bábolnán. Koheilan Karsaly P megbecsült fedezőmén lett a shagya arab és a gidrán fajtákban.

Mint lenni szokott, bőség idején egy-egy ivadékra kevés figyelem jut, s így történt ez a Koheilan XIII-40 Mikes P. nevű ménnel is. Pachl Péter, illetve a fia révén idomítóképzést képzést kapott, több bemutatón, pl. Hódmezővásárhelyen az Alföldi Állattenyésztési Kiállításon. Ekkor figyelt fel rá a Debreceni Egyetem Állattenyésztéstani Tanszéke, de ekkor még megszerezni nem tudta. Közben a mén gazdát cserélt és az új helyén egy achal teke herélttel, vagy achal teke keresztezett herélt lóval különféle versenyeken fogatban eredményesen szerepelt. Hajtója Sipos Zoltán volt, aki elismerően vélekedett a lóról. E helyről szerezte meg a Debreceni Egyetem és 2023-ben részfeladatok teljesítésével a végleges tenyésztési engedélyt is megszerezte. Arab Lovak Európai Chamopionatusa keretében (2023. június 17.-én) nemzetközi mezőnyben, nemzetközi bírók értékelése mellett esett át a küllemi bírálaton, ahol is 16 fős lottban az O’Bajan XXXI-3 mögött 7,46 ponttal a második lett. Díjlovaglásban a 12 fős osztályban a II. helyezést szerezte meg. 2023. október 13.-ára kiírt karakter-vizsgán a legjobb eredményt, mozgásbírálaton a 16 lovat felvonultató mezőnyben a II. helyezést érte el. A díjhajtó feladatra a mént Balázs Attila készítette fel, segédhajtója egy lótenyésztő lovassportszervező alapszakos hallgató volt. A ló lovas páros a feladatot olyan szinten teljesítette, ami a nemzetközi bíró és Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete ügyvezetőjének külön méltatását és elismerését váltotta ki.

A mén elsősorban a gidrán fajtafenntartásában kap szerepet, de igény esetén a shagya tenyésztők rendelkezésére is áll. Néhány csikója született még a gidránban, a jellemzés készítésekor éppen egy esztendősök. Jól mutatják apjuk nemességét, a gidrán kancákból kifejezetten tömegesek.

Érdemes megtekinteni a mén származását. Apját tovább nem érdemes elemezni, de az anyja, Amurath Maisa mutat különlegességet. Mindjárt az apja, a mén anyai nagyapja a különleges tenyészértékű Magdán. A Magdán szűk tized magával a tyerski ménesből került Magyarországra, illetve Bábolnára. Ez a sárga színű mén nemzetközi jelentőséggel bírt, mindenütt becsülték. Volt is miért, mert Tyersk a világ legnagyobb teljesítményű arab telivérét tenyészti. Ezek közé tartozott Magdán. Anyai nagyanyja egy El Sbaa kanca, El Sbaa VIII után. Különleges szépség. De hát tovább Mersuch XII, Shagya XXIX-5. A shagya tenyésztés remekei.

Koheilan XIII-40 Mikes P tenyészállatban egy különleges karakterű, teljesítményvizsgált mén áll a tenyésztés rendelkezésére, a tenyésztők számára lényegében kockázatmentesen.

A Habsburg Császárságban és a Magyar Királyságban a lovak tenyésztése során a genealógiai vonaltenyésztést elengedhetetlennek tartották. Ez annyit tett, hogy a kiválónak talált és kiválóan örökítő ménnek után fedezőméneket állítottak fel. Egy-egy kiváló mén örökítő anyagát ivadékain keresztül nemzedékeken át őrizték. Ez az elv máig tart és a gidrán fajtafenntartásában is követjük. De érdemes megemlíteni, hogy Nyugat-Európa sportlótenyésztésében is találkozni lehet ezzel az elvvel, elég a Ramzes és a Cor de la Bryere leszármazási ágára gondolni.

Jelen esetben a Gidran XIX leszármazási ágának mentéséről van szó. Maga a mén egy évtizeden át nehézkategóriájú ugróló volt, a Gidran XI mén apai testvére. Bővelkedő sportkarriere után viszonylag idős korban került a tenyésztésbe, maradandót a Gyűrűsi Ménesben alkotott. Nagyon korrekt, jó munkakészségű világos sárga kancákat hagyott maga után (érdekes módon az apai testvére a Gidran XI inkább sötétsárga egyedeket). Húszéves korában nemzette a Gidran XIX-69 (Muskétás) nevű csikóját, amelyik 4659 számon lett országos fedezőmén. Egyetlen méncsikó, amelyik a Gidran XIX méntől kapott genetikai anyagot tovább vihette. A Gidran XIX-69 (Muskétás) 2002-ben született egy olyan lótenyésztési időszakban, amikor a lovak (mének) kipróbálása esetleges volt (Sajnos ma is)! A kipróbálása nem egészen magas szinten megtörtént, s ennek során általános vélemény volt (a vele foglalkozó edzőktől, sportlovasoktól) a mén kiváló kvalitása, ugróképessége. Sportoltak vele itthon és Romániában (Jakab Áron). A magas szintű versenyeztetéshez szükséges forrás hiányában tenyésztésbe állt. Döntően a Gyűrűsi Ménesben fedezett, de máshol is, jó képességű kancákat is kapott. Az ivadékok nagyszerűek voltak, de a sportkipróbálásuk forráshiány miatt szűk körben történt. Végül a mén megkapta a XXX-as törzsménszámot. Nem meglepő, hogy a ménnek egyetlen fedezőmén ivadéka van, ám érdemi szerepet nem játszik a fajtafenntartásban. Az is jellemző, hogy a gidrán tenyésztésben két évtizeden át két tenyésztő törekedett mének vizsgáztatására.

A véletlen folytán 7 éves korában Mátyás Istvánhoz került a Gidran XXX-78 (Pereg L’amour) nevű mén. A mént már korábban ismerte, vételi ajánlatott is tett a rendkívül modern megjelenésű, nagy, térölelő mozgású Muskétás ivadékra. Akkor nem járt sikerrel, s miután egy baleset következtében tartós mozgásra is képtelen lett a mén, megkapta. A tenyésztőszervezet és különösen a tulajdonos a Gidran XIX genealógiai vonalának mentését látta és látja a ménben. A mén képzetlen volt és balesete okán egyébként is képtelen a nyereg alatti munkára, így típusbírálatot követően, ivadék-nyerés érdekében saját kancákra megkapta a tenyésztési engedélyt. E sérült mén tenyésztési engedélyének kiadásában szerepet játszott az is, hogy a Mátyás család az elmúlt időben fűzérszámra vizsgáztatott méneket, egyidejűleg sikeresek a fajtafenntartásban, a fajta népszerűsítésében, követik a génmegőrzés szabályai szerinti tenyésztést és nagy létszámú állománnyal rendelkeznek.

Gidran XXX-78 (Pereg L’amour) a küllemi bírálaton átesve néhány számszerűsíthető küllemi jellemzőjével meghökkentette a bíráló bizottságot. Bottal mért marmagassága 171 cm (szalaggal 180 cm), az övmérete 190 cm és a szárkörmérete 22,5 cm. Hatalmas, tömeges ménről van szó, amelyiknek szárkörméretéhez hasonlót legfeljebb néhány romániai tenyésztésű gidrán ménnél tapasztalhattunk. Egy ilyen erős csontozatú, tömeges és hatalmas méretű fedezőménre a fajtának szüksége van, függetlenül akár a Gidran XIX leszármazási ágtól is. Néhány 10 méteren ügetésre is képes volt és megcsillantotta egykori hatalmas térölelő mozgását. Minden küllemi bírálati jellemzőre a jó, vagy igen jó bírálati pontot kapta, kivételt (érthető módon) a far izmoltsága jelentett, hiszen a mozgáshiány miatt elvesztette izomtömegét.

Nézzük a mén felmenőit. A szélső apai ágat nincs értelme bővebben jellemezni, önmagáért beszél. Apai nagyanyja a csodaszép Gidran XXXIX-41 (Moldova) a Gidran XXXIX ménen túl származásában a Naum xx angol telivérrel. A Naumnak itthon is és külföldön is a gidránban született ivadékai hatalmas sportsikereket értek el. Az anyai ág halmozottan sorolja fel a jobbnál jobb sportteljesítményű lovat. Ismételten a Gidran XXXIX és a Hadik xx, majd a Razbeg xx angol telivér F1 lovak. Közöttük van a fajta egyik legjobb tenyészkancája a Radautzon tenyésztett 542 Razbeg Gidran I-3 (Néni). Mindenképpen különleges származás, nem csak nevekben, hanem teljesítményben is.

A mén kétségkívül a génmegőrzés okán kap szerepet a fajtában, s ha születik pár jó ivadéka, különösen ménivadéka, visszaigazolást nyer a tenyésztőszervezet döntése és a tenyésztő ambíciója.

A Habsburg Császárságban és a Magyar Királyságban a lovak tenyésztése során a genealógiai vonaltenyésztést elengedhetetlennek tartották. Ez annyit tett, hogy a kiválónak talált és kiválóan örökítő mének után fedezőméneket állítottak fel. Egy-egy kiváló mén örökítő anyagát ivadékain keresztül, nemzedékeken át igyekeztek menteni. Ez az elv máig tart és a gidrán fajtafenntartásában is követjük. De érdemes megemlíteni, hogy Nyugat-Európa sportlótenyésztésében is használt ez az elv, elég a Ramzes és a Cor de la Bryere leszármazási ágára gondolni.

Jelen esetben a Gidran XIX leszármazási ágának mentéséről van szó. Maga a mén egy évtizeden át nehézkategóriájú ugróló volt, a Gidran XI mén apai testvére. Bővelkedő sportkarriere után viszonylag idős korban került a tenyésztésbe, maradandót a Gyűrűsi Ménesben alkotott. Nagyon korrekt, jó munkakészségű világos sárga kancákat hagyott maga után (érdekes módon az apai testvére a Gidran XI inkább sötétsárga egyedeket). Húszéves korában nemzette a Gidran XIX-69 (Muskétás) nevű csikóját, amelyik 4659 számon lett országos fedezőmén. Egyetlen méncsikó, amelyik a Gidran XIX méntől kapott genetikai anyagot tovább vihette. A Gidran XIX-69 (Muskétás) 2002-ben született egy olyan lótenyésztési időszakban, amikor a lovak (mének) kipróbálása esetleges volt (Sajnos ma is)! A kipróbálása nem egészen magas szinten megtörtént, s ennek során általános vélemény volt (a vele foglalkozó edzőktől, sportlovasoktól) a mén kiváló kvalitása, ugróképessége. Sportoltak vele itthon és Romániában (Jakab Áron). A magas szintű versenyeztetéshez szükséges forrás hiányában tenyésztésbe állt. Döntően a Gyűrűsi Ménesben fedezett, de máshol is, jó képességű kancákat is kapott. Az ivadékok nagyszerűek voltak, de a sportkipróbálásuk forráshiány miatt szűk körben történt. Végül a mén megkapta a XXX-as törzsménszámot. Nem meglepő, hogy a ménnek egyetlen fedezőmén ivadéka van, ám érdemi szerepet nem játszik a fajtafenntartásban. Az is jellemző, hogy a gidrán tenyésztésben két évtizeden át két tenyésztő törekedett mének vizsgáztatására.

A véletlen folytán 8 éves korában Mátyás Istvánhoz került a Gidran XXX-68 (Pereg Sármőr nevű mén. Semmiféle képzésben nem részesült, nyereg még nem volt rajta. A génmegőrzés oldaláról közelítve lehetőséget rejtett magában, az összbenyomás alapján is értéket képviselt. Egyezség született a fajtafenntartó tenyésztőszervezet és Mátyás István között, hogy ha a mén vizsgára beutalót tud szerezni, akkor a korára és képzettségének hiányára tekintettel nem kell vizsgát tennie. További feltétel volt, hogy a Mátyás-féle tenyészetben a mén kipróbálásra kerül. Az egyezség annak a reményében született, hogy a Gidran XXX (Muskétás) törzsmén után lehetséges lesz országos fedezőmén felállítása. A Mátyás család azok közé tartozik, akik az elmúlt időben fűzérszámra vizsgáztattak méneket, egyidejűleg sikeresek a fajtafenntartásban, a fajta népszerűsítésében és elfogadják a génmegőrzés szabályai szerinti tenyésztést.

Gidran XXX-68 (Pereg Sármőr) mérete (167/174-194-22) nem mindennapi tömegességet mutat. Zsargonnal fogalmazva, egy tank került felvezetésre. Általános véleményként fogalmazódott meg, függetlenül akár a Gidran XIX leszármazási ágtól is, hogy egy ilyen erős csontozatú, tömeges és hatalmas méretű fedezőménre a fajtának szüksége van. A bírálati szempontok többségére 8,5; 8; 7,5 pontot kapott, ugyanakkor inkább a régi típust képviseli, zsargonnal kifejezve kissé tacskólábú. A ménnek igen hosszú, kifejezetten ívelt, jól illesztett nyaka van, s megjegyzésre került annak durvaságra hajló vastagsága. Szabad mozgásban az ügetése kifejezetten térnyerő, elasztikus volt, a vágtamunkája ezt a szintet nem érte el.

Nézzük a mén felmenőit. A szélső apai ág bővebb értékelésére nincs szükség, az önmagáért beszél. Apai nagyanyja a csodaszép Gidran XXXIX-41 (Moldova) a Gidran XXXIX ménen túl származásában a Naum xx angol telivérrel. A Naumnak itthon is és külföldön is a gidránban született ivadékai hatalmas sportsikereket értek el.

Az anyai ág halmozottan sorolja fel a jobbnál jobb sportteljesítményű lovakat. Anyai nagyapja a 3782 Razbeg Gidran I-12 (Mytoc). A mén Balkán bajnok a díjugrató szakágban. A romániai importját követően Gidran Razbeg I törzsménként honosítva. Sok nagyon nagy jó kancát adott, egy fia Hollandiában nehéz kategóriájú military ló volt, minősült a londoni olimpiára. Az anyai ág anyai oldalán találjuk a gidrán fajta tenyésztésében fogalommá vált Déva xx nevű angol telivért. Itt húzódik meg a Gidran VI-2 (Spiné) kanca is, amelyik ugyan küllemében sokak szemét szúrta, de örökítésében talán a 14 Regöly Gidran-437 (Iram) kancát lehet vele egy sorban említeni. Gidran XXX-68 (Sármör) anyja Gidran Razbeg I-3 (Seherezádé), amelyik a Gidran Razbeg I kancák közül nem csak jóságával és tömegességével, modern sporttípusával, hanem szépségével is kitűnt.

Mindenképpen különleges származás, nem csak nevekben, hanem teljesítményben is. Az állattenyésztés egyik törvényszerűsége, hogy sokra tartott felmenők után született közepes egyed mindig jobb és fontosabb a tenyésztés számára, mint közepes értékű szülők után bármennyire is kiemelkedő ivadék. A Gidran XXX-68 (Pereg Sármőr) típusában középszerűnek tűnik, de felmenői különleges teljesítménye reményt ad a döntés visszaigazolására.

A felmenők nagy része a sportban kiválóan teljesített, vagy/és olyanok vannak közöttük, amelyek sportteljesítményre nézve kiemelkedő ivadékokat hagytak maguk után (lásd pl. Gidran VI-2 (Spiné) nevű kancának Gidran XI-4 (Sóhaj); Gidran XXI-50 (Sovánka); 4849 Gidran Razbeg I-2 (Sobri) ivadékai).

Miután a tenyésztés megvalósításához valamennyi utópiára is szükség van, joggal bízhatunk és bízunk is benne, hogy a 7302 Gidran XXX-68 (Pereg Sármőr) nem csak kiváló ivadékokat hagy majd maga után, hanem képes lesz feléleszteni a kitűnő Gidran XXIX mén genealógiai vonalát is.

Az angol telivér ló 1814 óta van jelen Magyarországon. Az 1860-as évektől kezdődően a félvér lófajtáink kialakításában meghatározó szerepet játszott. Ettől az időszaktól formálta az addig az arab-félvér jellegben tartott gidránt is. A XX. század fordulóján vagy a román megszállás idején a kancatörzskönyvekben a pedigrék tündököltek a piros tintától. A XIX. században, de a XXI- század elején is inkább fajtaformáló volt az angol telivér, már csak azért is, mert a küllemi vagy genetikai heterogenitású kancák ivadékai az angol telivér határozott örökítése okán (az arabbal együtt) egységesebbé, nemesebbé, biztosabb örökítésüvé váltak. Innét ered, hogy szinte máig nemesítőként tekintenek rá (valamennyi félvér fajta vonatkozásában). Az idő előre haladtával, a félvér fajták nemzedékenként javulásával a szerepe módosult, ám különösen az anglo-arab gidrán esetében nélkülözhetetlenné vált. Persze, az angol telivér is változott, a félvér lóban történő alkalmassága szempontjából nagyon is megválogatva célszerű tenyészteni vele.

Ma elsősorban a vágtamozgás javításában, a gyorsaság és az állóképesség, a far izomtömegének növelésében, a génmegőrzésben a rokontenyésztés növekedési ütemének lassításában kap szerepet. Így aztán azok az angol telivérek, amelyek a középmagas nyakillesztést ivadékaikban hellyel-közel megőrzik, amelyek nem idézik elő a túl lapos mozgást, idegrendszeri terheltségtől mentesek, a tömeget látványosan nem csökkentik és nem kusza lábszerkezetet örökítenek, az ugróképességet netán javítják, nagyon keresettek és szerepet kapnak a gidrán fajta fenntartásában. Ilyen angol telivérnek ítélhető a Spartan Devil xx. Hogy valóban ilyen-e, azt az ivadékai fogják megmutatni. Minden esetre az eddigi ismeretek alapján a tenyésztésbe állításra megkapta az esélyt.

A mén 2024-ben tett ménvizsgát, de előzőleg 2023 őszén tenyésztőbizottság által már mustra alá került. Az akkori összebenyomása alapján (162/171-186-20,5 méretek, inkább középmagas nyakillesztés, az angol telivértől szokatlan relatíve szabályos lábállás, meglepően jó térölelő ügetés, jó karakter) már 2024-től tenyésztési engedélyt kaphatott volna, de magyar tenyésztőtől szokatlan módon Mátyás István nem élt ezzel a lehetőséggel. Ő úgy kezelte, hogy ezzel a véleménnyel érdemes a mént tesztelnie, dolgozni vele és ha a nyereg alatti munkája során megérdemli, felkészítik a 2024. évi ménvizsgára. Nyilván megérdemelte, mert a Spartan Devil xx a 2024. szeptember végi ménvizsgán megjelent.

Nézzük a ménvizsga eredményét. Küllemi bírálaton kiemelkedő, 83,5 pontot kapott. A nyereg nélküli feladatokban (szabad mozgás, szabadon ugró feladatok három szempont szerint értékelve) a megszerezhető 320 pontból 224 pontot ért el (70 százalék)). A nyereg alatti feladatok (díjlovaglási beugró után, díjugratás majd terep) a lehetséges 200 pontból 145 pontot szerzett (72,5 %). A karaktervizsgálatot 85 százalékon teljesítette. A nyereg alatti munka nagyobb súlyozása okán a mén az összetett ménvizsgát nem egészen 85 százalékos teljesítménnyel zárta. Ez a ménvizsga kiváló eredménynek számít. A terepszakasz kitűnősége nagy meglepetéssel nem szolgálhatott, hiszen a mén vágtamunkája, gyorsasága genotípusából adódott, de a mén a díjugrató-pályán, az akadályok leküzdésének stílusában és módjában elismeréseket váltott ki a szakemberekből.

Úgy tűnik sikerült találni egy olyan angol telivér mént, amelyik megfelel a félvér tenyésztés során támasztott követelménynek, szerepe lesz a gidrán anglo-arab fajtajellegének őrzésében és teljesítményének növelésében, s ha biztonságosan örökít, előnye lesz belőle a fajtafenntartásnak.

Nagyapja, a Gidran XXXV-26 közvetlenül a rendszerváltást követően magánménként került be az országa. Hatalmas rámájú és hatalmas mozgású ménként jellemezték és ugróképességét is dicsérték. Versenykarrierjét korlátozta, hogy egy szállításban történt baleset után szinte lehetetlen volt szállítani. 1993-ban,1994-ben jelentek meg a fajtában az első csikói, de jelentős minőséget képviselő gidrán tenyészetbe alig került. Szerepeltetését háttérbe szorította a méltán legendás Gidran XI és a Gidran XIX. A fajtában 28 csikóját vették nyilvántartásba és a tucatnyit éppen meghaladó fiai közöl a Gidran XVI-19 (Szikra) és a Gidran XVI-111 (Sármány) lett országos fedezőmén. Az utóbbi sikeresen versenyzett a military szakágban Hollandiában, Jan Van Beek military lovassal. Ő sok gidránt lovagolt igen eredményesen, a Gidran XVI-111 (Sármány) mént is, de a szállítással akadtak problémái és a mént ivartalanította. Gidran XVI-19 (Szikra) a sajátteljesítmény-vizsgán ugyan nem emelkedett ki, de nem is szürkült bele az évjáratának mezőnyébe. Évekig egy kisebb tenyészetben fedezett, ahol különösen megbízható munkakészségű lovakat hagyott maga után. Erre alapozva, de genealógiai vonal kialakítás szándékával is került a mén Marócpusztára, akkor a fajta főménesébe. Szokásjog szerint törzsménszámot kapott, a XXVI törzsménszám volt soron. Közepes intenzitással használták, s bár érdemi méncsikó nem született utána, egy sor törzskancát adott, közöttük OMÉK érmeseket is. Maróc után kallódott, majd a Kopócs Tamás révén a csákvári tenyészetbe került. A legkényesebb igényt kielégítő használati értékű kancákat adott, de itt ménnevelésre nem lehetett számítani. 2020-tól már Vörös József tenyészetében születtek a csikói. A gyűrűsi tenyészetben sok jó kancát kapott és nagyon kellemes, kitűnő fajtajellegű csikók születek utána, majd tenyészkancák sora vált belőlük. Az egészen harmonikus csikói kifejezetten könnyen kezelhetők, munkájuk során a pihenést egyáltalán nem érzik meg.

Előzetes válogatás után három ígéretes méncsikója került felnevelésre, kettő jelent meg ménvizsga beutalón és egy tett sikeres ménvizsgát. Ez a mén a Gidran XXVI-51 (Szeben). Tökéletes fajtajelleg, harmonikus testfelépítés jellemzi. A ménvizsgán szerezhető 200 pontból 152 pontot ért el. Jól dolgozik nyereg alatt és fogatban is, de ménvizsgát fogatban tett. Tökéletes együttműködés, a közepesnél jóval térölelőbb mozgás, kellő állóképesség jellemezte.

Származása igen jó ősöket sorol fel. Az apai oldal anyai részén megtalálható az Ozora Árvácska, a Gidran VI. Mindkettő egy időben ivadékaival uralta az ugrómérkőzéseket. Az anyai oldal apai ágán a közeli nemzedékben a Gidran XXVII-4 (Bohém), származásában a Gidran XI törzsménnel. Nem szabad említés nélkül hagyni a Gidran XXIV törzsmént, és a Vörös József által tenyésztett lovakra jellemző módon a shagya arabot sem. A negyedik ősi sorban húzódik meg a Izsófalva Koheilan-49 Kenitra, amelyik military szakág feltűnően eredményes shagya arab ménje volt. Az arab ősöket is halmozottan felsorakoztató mén 165/169-183-20,5 cm méretű.

Származás, munkakészség, tömegesség, fajtajelleg terén minden adott e mén kapcsán. Ma még nem lehet megmondani örökítő-képességét, ahhoz ki kell próbálni, tenyészteni kell vele. A mén összességében több mint remény a fajtafenntartásra, genealógiaivonal kialakulására nézve.

A mén láttán, az első összbenyomás alapján a tenyésztő nem érez ellenállhatatlan vágyat arra, hogy kancáját vele fedeztesse. A mai magyar gidrán kancaállomány átlagos összbenyomása kedvezőbb ettől. De jobb a Román Nemzeti Ménes (Cislau) kancaállományának átlagos összbenyomása is. Marmagassága bottal mérve 161 centiméter, ma már nem üti meg a ménekkel szemben támasztott elvárási szintet. Mégis, ezt óvatosan kell kezelni. A mént az egykori Román Nemzeti Ménes (Tulucesti) tenyésztette, ott nőtt fel, sőt felszámolása után megmaradt fedeztetési állomáson töltötte idejét (14 éven át). Jellemző volt erre a ménesre a lovak nagy részének elvárttól alacsonyabb marmagassága (nyilván a tartás és takarmányozás hiányossága okán), de számos egyed, amelyik vagy Magyarországra, vagy Cislaura került és jó takarmányozásban/felnevelésben részesült, lényegesen nagyobb ivadékokat adott.

Mai szemmel nézve kétségtelenül legnagyobb hibája a ménnek a martól a szegycsontig terjedő törzsi rész és a könyöktől a talajig terjedő lábhossz 1:1 aránya. Ezzel régi igás típust képvisel, ami egykor kívánatosnak számított, de a mai hátasló-használatban már nem az. Nem is volt jellemző a XX század fordulóján tenyésztett mezőhegyesi gidránra sem, jóllehet a ma kívánatos 1: 1,2; 1:1,3 arányt nem minden egyed mutatta.

Mégis van ebben a ménben jó néhány különlegesség, ami célpárosításként indokolja a magyarországi használatát. Szembeötlő a kitűnő fajtajellege. Semmilyen más fajtával össze nem keverhető, ami bizony ma sok gidrán kancából (és ménből) hiányzik. Bár a szárkörmérete nem különleges, de ritkán látható hatalmas lábtövei vannak. A lábtő minden irányban a kívánatos gömb-formát mintázza, ami szinte eltűnt a hazai állományból (sajnos, más fajták esetében is). Csánkja igen terjedelmes, széles, hosszú és kifejezetten mélyen helyezkedő. Rendkívül kívánatos tulajdonság ez. Imponáló az övmérete.

Szinte közhely és alig tudjuk megmagyarázni minden romániai tenyésztésű gidrán ló imponáló mozgásának okát. Ez a mén szabad mozgásban térölelőn és kifejezetten intenzív hátulsó lábmunkával dolgozik. Már ez is, de a szabadonugróban mutatott készsége és stílusa meglepte a szemlebizottságot. Egészen kiváló mellső lábtechnikával dolgozott, jóllehet élete során ezt a mént sohasem trenírozták szabadonugró folyosóban.

Különleges értéke a ménnek, hogy a Mezőhegyesről elrabolt gidránok génszerkezetét mutatja. Ebbe a populációba immigráció nem történt, a legnagyobb fajtatisztaságú. Használata segít teljesebbé tenni a fajta hazai állományának genetikai szerkezetét. Azokon a tenyészeteken persze nem sokat segít, amelyek a rendszerváltást követően a romániai importokon fejlődtek, de pedigréelemzéssel ezek esetében is értékes vérfrissítés lehet. Egyértelmű, hogy a Gidran IV (Gomul és leszármazottai) (esetleg Gidran VI, Gidran VIII) alapú kancaállomány esetében késleltetni képes a rokontenyésztés növekedési ütemét.

Mégis legnagyobb előnye és használatát (kifejezetten célpárosításra) indokolja „C” genealógiai vonalba tartozása. A magyarországi gidrán tenyésztés (a génmegőrzés) évek óta egyik legnagyobb gondja a „C” genealógiai vonalba tartozó mének hiánya. Sem a Gidran XVIII, sem a Gidran XXVIII ezt az űrt nem tudta betölteni. Ma nincs ebből az ágból érdemleges mén. A Podbor (Gidran XXVII) révén valami pislákolni látszik, mégis a genealógiai vonal ezen ágának kiterebélyesedése kétséges.

Fentebb leírtak szerint a Gidran XLII-44 nem a különlegességek sorába tartozik (persze örökítő képességét nem ismerhetjük), de az utolsó lehetőséget kínálja a „C” genealógiai vonal felélesztésére. Ma már Romániában sincs több, más, illetve amit jobbnak vélnénk, az egyszerűen hozzáférhetetlen. Ha megakarjuk menteni a régi mezőhegyesi „C” genealógiai vonalat, akkor ezzel kell célt érnünk. Miután a tenyésztés nemzedékekben gondolkodást jelent, e helyzetből csak lónemzedékekben gondolkodva lehet kijutni. Ha lesz pár elkötelezett tenyésztő, akkor mindenképpen sikerülni fog. Csakis célpárosításokban szabad gondolkodni, olyan kancákat kell a mén alá osztani, amelyeknél a martól a szegycsontig terjedő törzsi rész és a könyöktől a talajig terjedő lábhossz aránya 1:1,2, leginkább 1:1.3. Mindemellett elegendő övméretük van.

A nagy reményekkel várt első fedezőmén ivadék a Gidran XXXV törzsmén után. A remény nem alaptalan, hiszen a Fáraó használati nevű apja sportkarrierét nagy szakmai figyelem kísérte, azt követően, hogy a tenyészverseny második helyére csak a lovasa rutintalansága miatt szorult. Szász Sándorhoz kerülve sikert-siker követett és megvásárolták az olaszok. Olaszországban 19 éves koráig különböző szinteken versenyzett. Szervezeti szilárdságát illetően mindig is a „vas keménységű” jelzővel illették. Visszavásárlása után 20 éves korban állt tenyésztésbe és 25. életévéhez közelítve még mindig „talpon” van. Megerősíti ez a mén is fajta kiváló konstitúciójáról kialakult véleményt.

Anyja egy Káder angol telivér utáni kanca, de több attól. Először is egy arab-félvér kanca ellette, de legalább annyira fontos, hogy Mátyás István tenyészetében ez a kancacsalád rendkívül hosszú életű és szaporodásbiológiai tulajdonságai kiemelkednek.

A mén származása és ősei teljesítménye megközelítésben különleges egyed. A ménvizsgáján ezt visszaigazolta. 2022 szeptemberében tett ménvizsgát, Előtte és azt követően is, korának és képzettségének megfelelő díjugrató pályán elismerően szerepel.

Maga a mén összbenyomásában megkapó, alkatában a tenyészállattal szemben támasztott követelmények minden tekintetben megfelel. Ízületeinek terjedelme, szárazsága, csontozatának tisztasága, izomzatának jellege sugallja a szülőktől örökölt remek konstitúciót. Szabad mozgása ügetésben és vágtában is látványos. A hátulsó lábak munkája imponáló, a lapocka dőltsége és szabad mozgása, az alkar hossza a mellső lábak előre nyújtását, térölelőségét támogatja, anélkül, hogy a mozgás lapos lenne. Vágtája és ügetése is „nagyon puha”!

A mén a fajta „B” genealógiai vonalának tovább vivője. Örökítése még nem lehet ismert, de az ősök és az oldalági rokonok ismert teljesítménye a fajta további minőségének őrzésében a legjobb reményekre jogosít.

Egy újabb „Sárarany” ivadék megjelenése már nem is meglepő. Egyben jellemzi és dicséri a Mátyás István-féle tenyészet genetikai minőségét, valamint a tenyésztőnek és családjának a fajta iránti elkötelezettségét.

Érdemes e fiatal tenyészállat genetikai vonalát feleleveníteni, s benne a teljesítményősöket keresni. A mén dédapja a Bulgáriából visszahozott 856 Gomul, Borodpusztán Gidran IV néven felállított törzsmén. Az 1975-re szinte megsemmisült fajta legfontosabb regenerátora. Nagyapja a Gidran XI törzsmén, amelyikről mindig megemlítik, hogy szabadon ugró folyosóban 215 centimétert teljesített, volt KGST országok hadseregbajnoka, nehézkategóriájú ugróló. Ivadékai egy évtizeden át a military pályákon meghatározók voltak, nem csak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is. Apja a 3833 Gidran XI-33 (Gidran XXXII törzsmén), amelyik Bálint Lászlóval letette névjegyét a díjugrató sportban. Halmozott sikereinek csak látásának elvesztése (egyik szemére fiatalon megvakult) szabott gátat. „Sárarany” a tenyésztésben óriási siker. A jó mének többsége csak kanca-reproduktor, a XXXII törzsmén viszont a jobbnál-jobb ménivadékokkal rukkol elő. A 6787 Gidran XXXII-28 (Sármány) már a negyedik a fedezőménné minősített ivadékok között.

Anyja a Koheilan Gidran-13 (Andalgó). A kanca a mezőhegyesi 7-es kancacsaládba tartozik, régi-régi mezőhegyesi (radautzi) pedigrével. Ennek anyja a lovastúrizmusban kipróbált, apja országos fogathajtó bajnokság résztvevője. Koheilan Gidran-13 (Andalgó) lovasiskolában dolgozik, apja a Koheilan XIII-as törzsmén Karsaly nevű fia.

Ez az újabb fedező mén a gidrán fajta szempontjából „fantasztikusan jó” pedigré, mindenfelé teljesítményhátterű szülőkkel és oldalági rokonokkal.

6787 Gidran XXXII-28 (Sármány) 2022 szeptemberében tett ménvizsgát, Előtte és azt követően is, korának és képzettségének megfelelő díjugrató pályán elismerően szerepel. Nem csak mérete attraktív, hanem minden tekintetben megfelel a tenyészállattal szemben támasztott követelménynek. Hűen tükrözi a gidrán fajtajelleget, jóllehet alkatának valamennyi jellemzőjével modern sportló benyomását kelti, de egyetlen más fajtával össze nem keverhető.

Mozgása igen látványos. Ügetésben és vágta jármódban is a hátulsó lábak munkája nagyon intenzív. Az ügetése tértnyerő, rugalmas és nem lapos.

Minden más fiatal ménhez hasonlóan az örökítése még nem ismert, de az ősök és az oldalági rokonok megismert teljesítménye a fajta további minőségének őrzésében a legjobb reményekre jogosít. Tenyésztésbe állításával, az apai féltestvérei mellett és velük együtt az „A” genealógiai vonal ezen ágának fennmaradása biztosítottnak látszik.