A Habsburg Császárságban és a Magyar Királyságban a lovak tenyésztése során a genealógiai vonaltenyésztést elengedhetetlennek tartották. Ez annyit tett, hogy a kiválónak talált és kiválóan örökítő ménnek után fedezőméneket állítottak fel. Egy-egy kiváló mén örökítő anyagát ivadékain keresztül nemzedékeken át őrizték. Ez az elv máig tart és a gidrán fajtafenntartásában is követjük. De érdemes megemlíteni, hogy Nyugat-Európa sportlótenyésztésében is találkozni lehet ezzel az elvvel, elég a Ramzes és a Cor de la Bryere leszármazási ágára gondolni.

Jelen esetben a Gidran XIX leszármazási ágának mentéséről van szó. Maga a mén egy évtizeden át nehézkategóriájú ugróló volt, a Gidran XI mén apai testvére. Bővelkedő sportkarriere után viszonylag idős korban került a tenyésztésbe, maradandót a Gyűrűsi Ménesben alkotott. Nagyon korrekt, jó munkakészségű világos sárga kancákat hagyott maga után (érdekes módon az apai testvére a Gidran XI inkább sötétsárga egyedeket). Húszéves korában nemzette a Gidran XIX-69 (Muskétás) nevű csikóját, amelyik 4659 számon lett országos fedezőmén. Egyetlen méncsikó, amelyik a Gidran XIX méntől kapott genetikai anyagot tovább vihette. A Gidran XIX-69 (Muskétás) 2002-ben született egy olyan lótenyésztési időszakban, amikor a lovak (mének) kipróbálása esetleges volt (Sajnos ma is)! A kipróbálása nem egészen magas szinten megtörtént, s ennek során általános vélemény volt (a vele foglalkozó edzőktől, sportlovasoktól) a mén kiváló kvalitása, ugróképessége. Sportoltak vele itthon és Romániában (Jakab Áron). A magas szintű versenyeztetéshez szükséges forrás hiányában tenyésztésbe állt. Döntően a Gyűrűsi Ménesben fedezett, de máshol is, jó képességű kancákat is kapott. Az ivadékok nagyszerűek voltak, de a sportkipróbálásuk forráshiány miatt szűk körben történt. Végül a mén megkapta a XXX-as törzsménszámot. Nem meglepő, hogy a ménnek egyetlen fedezőmén ivadéka van, ám érdemi szerepet nem játszik a fajtafenntartásban. Az is jellemző, hogy a gidrán tenyésztésben két évtizeden át két tenyésztő törekedett mének vizsgáztatására.

A véletlen folytán 7 éves korában Mátyás Istvánhoz került a Gidran XXX-78 (Pereg L’amour) nevű mén. A mént már korábban ismerte, vételi ajánlatott is tett a rendkívül modern megjelenésű, nagy, térölelő mozgású Muskétás ivadékra. Akkor nem járt sikerrel, s miután egy baleset következtében tartós mozgásra is képtelen lett a mén, megkapta. A tenyésztőszervezet és különösen a tulajdonos a Gidran XIX genealógiai vonalának mentését látta és látja a ménben. A mén képzetlen volt és balesete okán egyébként is képtelen a nyereg alatti munkára, így típusbírálatot követően, ivadék-nyerés érdekében saját kancákra megkapta a tenyésztési engedélyt. E sérült mén tenyésztési engedélyének kiadásában szerepet játszott az is, hogy a Mátyás család az elmúlt időben fűzérszámra vizsgáztatott méneket, egyidejűleg sikeresek a fajtafenntartásban, a fajta népszerűsítésében, követik a génmegőrzés szabályai szerinti tenyésztést és nagy létszámú állománnyal rendelkeznek.

Gidran XXX-78 (Pereg L’amour) a küllemi bírálaton átesve néhány számszerűsíthető küllemi jellemzőjével meghökkentette a bíráló bizottságot. Bottal mért marmagassága 171 cm (szalaggal 180 cm), az övmérete 190 cm és a szárkörmérete 22,5 cm. Hatalmas, tömeges ménről van szó, amelyiknek szárkörméretéhez hasonlót legfeljebb néhány romániai tenyésztésű gidrán ménnél tapasztalhattunk. Egy ilyen erős csontozatú, tömeges és hatalmas méretű fedezőménre a fajtának szüksége van, függetlenül akár a Gidran XIX leszármazási ágtól is. Néhány 10 méteren ügetésre is képes volt és megcsillantotta egykori hatalmas térölelő mozgását. Minden küllemi bírálati jellemzőre a jó, vagy igen jó bírálati pontot kapta, kivételt (érthető módon) a far izmoltsága jelentett, hiszen a mozgáshiány miatt elvesztette izomtömegét.

Nézzük a mén felmenőit. A szélső apai ágat nincs értelme bővebben jellemezni, önmagáért beszél. Apai nagyanyja a csodaszép Gidran XXXIX-41 (Moldova) a Gidran XXXIX ménen túl származásában a Naum xx angol telivérrel. A Naumnak itthon is és külföldön is a gidránban született ivadékai hatalmas sportsikereket értek el. Az anyai ág halmozottan sorolja fel a jobbnál jobb sportteljesítményű lovat. Ismételten a Gidran XXXIX és a Hadik xx, majd a Razbeg xx angol telivér F1 lovak. Közöttük van a fajta egyik legjobb tenyészkancája a Radautzon tenyésztett 542 Razbeg Gidran I-3 (Néni). Mindenképpen különleges származás, nem csak nevekben, hanem teljesítményben is.

A mén kétségkívül a génmegőrzés okán kap szerepet a fajtában, s ha születik pár jó ivadéka, különösen ménivadéka, visszaigazolást nyer a tenyésztőszervezet döntése és a tenyésztő ambíciója.

A Habsburg Császárságban és a Magyar Királyságban a lovak tenyésztése során a genealógiai vonaltenyésztést elengedhetetlennek tartották. Ez annyit tett, hogy a kiválónak talált és kiválóan örökítő mének után fedezőméneket állítottak fel. Egy-egy kiváló mén örökítő anyagát ivadékain keresztül, nemzedékeken át igyekeztek menteni. Ez az elv máig tart és a gidrán fajtafenntartásában is követjük. De érdemes megemlíteni, hogy Nyugat-Európa sportlótenyésztésében is használt ez az elv, elég a Ramzes és a Cor de la Bryere leszármazási ágára gondolni.

Jelen esetben a Gidran XIX leszármazási ágának mentéséről van szó. Maga a mén egy évtizeden át nehézkategóriájú ugróló volt, a Gidran XI mén apai testvére. Bővelkedő sportkarriere után viszonylag idős korban került a tenyésztésbe, maradandót a Gyűrűsi Ménesben alkotott. Nagyon korrekt, jó munkakészségű világos sárga kancákat hagyott maga után (érdekes módon az apai testvére a Gidran XI inkább sötétsárga egyedeket). Húszéves korában nemzette a Gidran XIX-69 (Muskétás) nevű csikóját, amelyik 4659 számon lett országos fedezőmén. Egyetlen méncsikó, amelyik a Gidran XIX méntől kapott genetikai anyagot tovább vihette. A Gidran XIX-69 (Muskétás) 2002-ben született egy olyan lótenyésztési időszakban, amikor a lovak (mének) kipróbálása esetleges volt (Sajnos ma is)! A kipróbálása nem egészen magas szinten megtörtént, s ennek során általános vélemény volt (a vele foglalkozó edzőktől, sportlovasoktól) a mén kiváló kvalitása, ugróképessége. Sportoltak vele itthon és Romániában (Jakab Áron). A magas szintű versenyeztetéshez szükséges forrás hiányában tenyésztésbe állt. Döntően a Gyűrűsi Ménesben fedezett, de máshol is, jó képességű kancákat is kapott. Az ivadékok nagyszerűek voltak, de a sportkipróbálásuk forráshiány miatt szűk körben történt. Végül a mén megkapta a XXX-as törzsménszámot. Nem meglepő, hogy a ménnek egyetlen fedezőmén ivadéka van, ám érdemi szerepet nem játszik a fajtafenntartásban. Az is jellemző, hogy a gidrán tenyésztésben két évtizeden át két tenyésztő törekedett mének vizsgáztatására.

A véletlen folytán 8 éves korában Mátyás Istvánhoz került a Gidran XXX-68 (Pereg Sármőr nevű mén. Semmiféle képzésben nem részesült, nyereg még nem volt rajta. A génmegőrzés oldaláról közelítve lehetőséget rejtett magában, az összbenyomás alapján is értéket képviselt. Egyezség született a fajtafenntartó tenyésztőszervezet és Mátyás István között, hogy ha a mén vizsgára beutalót tud szerezni, akkor a korára és képzettségének hiányára tekintettel nem kell vizsgát tennie. További feltétel volt, hogy a Mátyás-féle tenyészetben a mén kipróbálásra kerül. Az egyezség annak a reményében született, hogy a Gidran XXX (Muskétás) törzsmén után lehetséges lesz országos fedezőmén felállítása. A Mátyás család azok közé tartozik, akik az elmúlt időben fűzérszámra vizsgáztattak méneket, egyidejűleg sikeresek a fajtafenntartásban, a fajta népszerűsítésében és elfogadják a génmegőrzés szabályai szerinti tenyésztést.

Gidran XXX-68 (Pereg Sármőr) mérete (167/174-194-22) nem mindennapi tömegességet mutat. Zsargonnal fogalmazva, egy tank került felvezetésre. Általános véleményként fogalmazódott meg, függetlenül akár a Gidran XIX leszármazási ágtól is, hogy egy ilyen erős csontozatú, tömeges és hatalmas méretű fedezőménre a fajtának szüksége van. A bírálati szempontok többségére 8,5; 8; 7,5 pontot kapott, ugyanakkor inkább a régi típust képviseli, zsargonnal kifejezve kissé tacskólábú. A ménnek igen hosszú, kifejezetten ívelt, jól illesztett nyaka van, s megjegyzésre került annak durvaságra hajló vastagsága. Szabad mozgásban az ügetése kifejezetten térnyerő, elasztikus volt, a vágtamunkája ezt a szintet nem érte el.

Nézzük a mén felmenőit. A szélső apai ág bővebb értékelésére nincs szükség, az önmagáért beszél. Apai nagyanyja a csodaszép Gidran XXXIX-41 (Moldova) a Gidran XXXIX ménen túl származásában a Naum xx angol telivérrel. A Naumnak itthon is és külföldön is a gidránban született ivadékai hatalmas sportsikereket értek el.

Az anyai ág halmozottan sorolja fel a jobbnál jobb sportteljesítményű lovakat. Anyai nagyapja a 3782 Razbeg Gidran I-12 (Mytoc). A mén Balkán bajnok a díjugrató szakágban. A romániai importját követően Gidran Razbeg I törzsménként honosítva. Sok nagyon nagy jó kancát adott, egy fia Hollandiában nehéz kategóriájú military ló volt, minősült a londoni olimpiára. Az anyai ág anyai oldalán találjuk a gidrán fajta tenyésztésében fogalommá vált Déva xx nevű angol telivért. Itt húzódik meg a Gidran VI-2 (Spiné) kanca is, amelyik ugyan küllemében sokak szemét szúrta, de örökítésében talán a 14 Regöly Gidran-437 (Iram) kancát lehet vele egy sorban említeni. Gidran XXX-68 (Sármör) anyja Gidran Razbeg I-3 (Seherezádé), amelyik a Gidran Razbeg I kancák közül nem csak jóságával és tömegességével, modern sporttípusával, hanem szépségével is kitűnt.

Mindenképpen különleges származás, nem csak nevekben, hanem teljesítményben is. Az állattenyésztés egyik törvényszerűsége, hogy sokra tartott felmenők után született közepes egyed mindig jobb és fontosabb a tenyésztés számára, mint közepes értékű szülők után bármennyire is kiemelkedő ivadék. A Gidran XXX-68 (Pereg Sármőr) típusában középszerűnek tűnik, de felmenői különleges teljesítménye reményt ad a döntés visszaigazolására.

A felmenők nagy része a sportban kiválóan teljesített, vagy/és olyanok vannak közöttük, amelyek sportteljesítményre nézve kiemelkedő ivadékokat hagytak maguk után (lásd pl. Gidran VI-2 (Spiné) nevű kancának Gidran XI-4 (Sóhaj); Gidran XXI-50 (Sovánka); 4849 Gidran Razbeg I-2 (Sobri) ivadékai).

Miután a tenyésztés megvalósításához valamennyi utópiára is szükség van, joggal bízhatunk és bízunk is benne, hogy a 7302 Gidran XXX-68 (Pereg Sármőr) nem csak kiváló ivadékokat hagy majd maga után, hanem képes lesz feléleszteni a kitűnő Gidran XXIX mén genealógiai vonalát is.

Nagyapja, a Gidran XXXV-26 közvetlenül a rendszerváltást követően magánménként került be az országa. Hatalmas rámájú és hatalmas mozgású ménként jellemezték és ugróképességét is dicsérték. Versenykarrierjét korlátozta, hogy egy szállításban történt baleset után szinte lehetetlen volt szállítani. 1993-ban,1994-ben jelentek meg a fajtában az első csikói, de jelentős minőséget képviselő gidrán tenyészetbe alig került. Szerepeltetését háttérbe szorította a méltán legendás Gidran XI és a Gidran XIX. A fajtában 28 csikóját vették nyilvántartásba és a tucatnyit éppen meghaladó fiai közöl a Gidran XVI-19 (Szikra) és a Gidran XVI-111 (Sármány) lett országos fedezőmén. Az utóbbi sikeresen versenyzett a military szakágban Hollandiában, Jan Van Beek military lovassal. Ő sok gidránt lovagolt igen eredményesen, a Gidran XVI-111 (Sármány) mént is, de a szállítással akadtak problémái és a mént ivartalanította. Gidran XVI-19 (Szikra) a sajátteljesítmény-vizsgán ugyan nem emelkedett ki, de nem is szürkült bele az évjáratának mezőnyébe. Évekig egy kisebb tenyészetben fedezett, ahol különösen megbízható munkakészségű lovakat hagyott maga után. Erre alapozva, de genealógiai vonal kialakítás szándékával is került a mén Marócpusztára, akkor a fajta főménesébe. Szokásjog szerint törzsménszámot kapott, a XXVI törzsménszám volt soron. Közepes intenzitással használták, s bár érdemi méncsikó nem született utána, egy sor törzskancát adott, közöttük OMÉK érmeseket is. Maróc után kallódott, majd a Kopócs Tamás révén a csákvári tenyészetbe került. A legkényesebb igényt kielégítő használati értékű kancákat adott, de itt ménnevelésre nem lehetett számítani. 2020-tól már Vörös József tenyészetében születtek a csikói. A gyűrűsi tenyészetben sok jó kancát kapott és nagyon kellemes, kitűnő fajtajellegű csikók születek utána, majd tenyészkancák sora vált belőlük. Az egészen harmonikus csikói kifejezetten könnyen kezelhetők, munkájuk során a pihenést egyáltalán nem érzik meg.

Előzetes válogatás után három ígéretes méncsikója került felnevelésre, kettő jelent meg ménvizsga beutalón és egy tett sikeres ménvizsgát. Ez a mén a Gidran XXVI-51 (Szeben). Tökéletes fajtajelleg, harmonikus testfelépítés jellemzi. A ménvizsgán szerezhető 200 pontból 152 pontot ért el. Jól dolgozik nyereg alatt és fogatban is, de ménvizsgát fogatban tett. Tökéletes együttműködés, a közepesnél jóval térölelőbb mozgás, kellő állóképesség jellemezte.

Származása igen jó ősöket sorol fel. Az apai oldal anyai részén megtalálható az Ozora Árvácska, a Gidran VI. Mindkettő egy időben ivadékaival uralta az ugrómérkőzéseket. Az anyai oldal apai ágán a közeli nemzedékben a Gidran XXVII-4 (Bohém), származásában a Gidran XI törzsménnel. Nem szabad említés nélkül hagyni a Gidran XXIV törzsmént, és a Vörös József által tenyésztett lovakra jellemző módon a shagya arabot sem. A negyedik ősi sorban húzódik meg a Izsófalva Koheilan-49 Kenitra, amelyik military szakág feltűnően eredményes shagya arab ménje volt. Az arab ősöket is halmozottan felsorakoztató mén 165/169-183-20,5 cm méretű.

Származás, munkakészség, tömegesség, fajtajelleg terén minden adott e mén kapcsán. Ma még nem lehet megmondani örökítő-képességét, ahhoz ki kell próbálni, tenyészteni kell vele. A mén összességében több mint remény a fajtafenntartásra, genealógiaivonal kialakulására nézve.

Egy újabb „Sárarany” ivadék megjelenése már nem is meglepő. Egyben jellemzi és dicséri a Mátyás István-féle tenyészet genetikai minőségét, valamint a tenyésztőnek és családjának a fajta iránti elkötelezettségét.

Érdemes e fiatal tenyészállat genetikai vonalát feleleveníteni, s benne a teljesítményősöket keresni. A mén dédapja a Bulgáriából visszahozott 856 Gomul, Borodpusztán Gidran IV néven felállított törzsmén. Az 1975-re szinte megsemmisült fajta legfontosabb regenerátora. Nagyapja a Gidran XI törzsmén, amelyikről mindig megemlítik, hogy szabadon ugró folyosóban 215 centimétert teljesített, volt KGST országok hadseregbajnoka, nehézkategóriájú ugróló. Ivadékai egy évtizeden át a military pályákon meghatározók voltak, nem csak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is. Apja a 3833 Gidran XI-33 (Gidran XXXII törzsmén), amelyik Bálint Lászlóval letette névjegyét a díjugrató sportban. Halmozott sikereinek csak látásának elvesztése (egyik szemére fiatalon megvakult) szabott gátat. „Sárarany” a tenyésztésben óriási siker. A jó mének többsége csak kanca-reproduktor, a XXXII törzsmén viszont a jobbnál-jobb ménivadékokkal rukkol elő. A 6787 Gidran XXXII-28 (Sármány) már a negyedik a fedezőménné minősített ivadékok között.

Anyja a Koheilan Gidran-13 (Andalgó). A kanca a mezőhegyesi 7-es kancacsaládba tartozik, régi-régi mezőhegyesi (radautzi) pedigrével. Ennek anyja a lovastúrizmusban kipróbált, apja országos fogathajtó bajnokság résztvevője. Koheilan Gidran-13 (Andalgó) lovasiskolában dolgozik, apja a Koheilan XIII-as törzsmén Karsaly nevű fia.

Ez az újabb fedező mén a gidrán fajta szempontjából „fantasztikusan jó” pedigré, mindenfelé teljesítményhátterű szülőkkel és oldalági rokonokkal.

6787 Gidran XXXII-28 (Sármány) 2022 szeptemberében tett ménvizsgát, Előtte és azt követően is, korának és képzettségének megfelelő díjugrató pályán elismerően szerepel. Nem csak mérete attraktív, hanem minden tekintetben megfelel a tenyészállattal szemben támasztott követelménynek. Hűen tükrözi a gidrán fajtajelleget, jóllehet alkatának valamennyi jellemzőjével modern sportló benyomását kelti, de egyetlen más fajtával össze nem keverhető.

Mozgása igen látványos. Ügetésben és vágta jármódban is a hátulsó lábak munkája nagyon intenzív. Az ügetése tértnyerő, rugalmas és nem lapos.

Minden más fiatal ménhez hasonlóan az örökítése még nem ismert, de az ősök és az oldalági rokonok megismert teljesítménye a fajta további minőségének őrzésében a legjobb reményekre jogosít. Tenyésztésbe állításával, az apai féltestvérei mellett és velük együtt az „A” genealógiai vonal ezen ágának fennmaradása biztosítottnak látszik.

Az idős mén 2022-ben kezdi meg tenyészkarrierjét Magyarországon, azt követően, hogy a cisloi gidrán ménesből kora miatt kisorolásra került. A korábban Gidran L törzsménként megismert egyed legfeljebb közepes termetű, de különféle módon az országba bekerült pár ivadéka nem kicsi. Ezek, s a külföldön is megismert néhány ivadéka jól kezelhető, ügetésük térölelő és feltűnően mintázzák a modernnek képzelt lovat. A szabadonugróban egészen kiválóan teljesítenek.

A mén az „A” genealógiai vonalba tartozik, ennek, de az egész fajtának a diverzitását hivatott növelni. Szükségszerűségét jól mutatja, hogy a jelenlegi „A” genealógiai mének a Gidran IV-Gidran XI-Gidran XXXII soron építkeznek, szűkítik a genetikai varianciát. Ha a mén a kancaoldalon kívül netán ménivadékkal is hozzájárul a gidrán hazai állományának genetikai változatosságához, a rokontenyésztés növekedési üteme lassításához, számításon felül megteszi majd az irányában táplált reményt.

Nagyszerű pedigré, kiváló teljesítményt felmutató ősök, igen jó STV vizsga, könnyen felismerhető fajtajelleg. Egyelőre ezt tudjuk a ménről, de ez okvetlenül elég a tenyésztésben történő kipróbálásához. Ha a mén akár a sajátteljesítményében, akár az ivadékaiban képes lesz megközelíteni a Gidran XI, a Naum xx, a Gruia xx ősök hatását, amilyen minőségű méneket ma is örömmel látnánk a fajtafenntartásban, akkor a gidrán, mint sportló hírnevét hosszabb távon is őrizni tudjuk.

Az elsősorban sportkipróbáláson lévő fiatal mén nagyszerű származással rendelkezik. Apai nagyapja Gibraltár sportnéven hosszú időn keresztül nagypályás ló volt a díjugrató szakágban. Anyai nagyapja számos kiváló sportlovat adott a gidrán fajtában. Az apját is kiváló képességű sportlónak vélelmezte mindegyik edzője, azonban soha nem volt annyi forrás, amivel a magas szintű sportkipróbálását meg lehetett volna valósítani. A fiatal mén jelenleg 100-110 centiméteren versenyez a díjugrató szakágban.

Apja a Gidran XXIX törzsménné minősített 3832 Gidran XI-32 (Regölő), egy évtizeden át military szakág meghatározó lova. Számos nemzetközi verseny részese, háromcsillagos military ló. Anyja a nagyon sok jó és főleg jó teljesítmény lovat adó 3795 Siglavy Bagdady XV-5 lánya. Az anyai oldalon még a nagyszerű konstitúcióval bíró, Gidran XI törzsmén Katáng nevű lánya található. A mén 2018-ban nagyszerű ménvizsgát tett, mind mozgása, mind a szabadonugró folyosóban mutatott teljesítménye imponáló volt. Jelenleg fő feladatként sportkipróbáláson van, elvétve esetleg fedez. A 2019-es versenyszezonban az év kezdő military lova címet nyerte. Lovasa kifejezetten jó véleménnyel van a ménről. Reménykedünk, hogy egy olyan „A” genealógiai vonalba tartozó ménnel gazdagodhat a fajta, aminek a sportkipróbálása magas szinten megtörtént. Minden esetre az ősök teljesítménye a legjobb eredmény elérésére jogosít. A mén értélkét majd az örökítőképessége dönti el.

Származásában olyan híres ugróörökítők találhatóak, mint a Gidran XI. és a Gidran XIX. (Gibraltár). Jól képzett, fegyelmezett, nagyon jóindulatú, terepen bármit elvállaló, lovasának segíteni akaró ló. Kifejezetten jóindulatú, és viselkedése (szállítás, idegen hely, idegen lovak, stb.) mintaszerű. Kaizinger Balázzsal 1* és 2* szinten versenyzett militaryban, majd sok lovasa volt azok némelyikével jól is versenyzett (Pl. A ifjúsági kategóriában (Bábolna, 2015) Hock Zsófiával a nyergében hét indulóból első helyezést ért el), de valójában nem találta meg a lovasát. Tenyészeredményei még nincsenek. Talán 2020-tól tenyésztésbe fog állni.

A 2015. évi ménvizsga egyik meglepetés-ménje. Termete óriási, ennek ellenére kellően harmonikus. Viselkedése idegen helyen is imponáló volt. Apja viszonylag nagy fejét nem örökölte, ami nyilvánvalóan összefüggésben van az anyai oldalon jelentős angol telivér génhányadával. Anyja a nagyon jó küllemű származásában kiváló ősökkel rendelkező Déva Gidrán Jutalom, aki a Hódmezővásárhelyi állattenyésztési napok Gidrán kiállításán is helyezett kanca volt. A mén mozgása kitűnő, a szabadonugró folyosóban különös elégedettséget váltott ki. Fiatal ménként a nyereg alatti munkája is megfelelt az elvárásoknak. 2016-ban megkezdődött a sportkipróbálása, aminek során kimagasló ugróstílust és képességet mutatott, ami párosulva győzni akarásával nagy sajátteljesítményt sejtet. Ha a díjugrató szakág versenyein jó képességet mutat és jó küllemét az ivadékaira is átörökíti, akkor állíthatjuk, megtaláltuk a Gidran XI. törzsmén (apai nagyapja) méltó folytatóját. Nagy várakozással tekintünk a tenyésztésben való kipróbálása elé.