A mén a saját értékén túl a gidrán fajta anglo-arab jellegének őrzése céljából kerül felállításra. Erre rászolgált, mert a shagya fajtában elég nagy méretén túl kifogástalan fajtajellegű, feltűnően elegáns, nemes megjelenésű egyed. Fogatban és nyereg alatt egyaránt készségesen dolgozik, Mozgása lendületes, ugróstílusa is jó. A mén csikókorában rendszeresen részt vett a marócpusztai ugróteszteken, ezen keresztül jutott el a ménvizsgára. Lovastusa szakágban 2012-ben Tanintézeti Országos Bajnokságon indult (lovasa Kovács Emese), kilenc indulóból a negyedik helyet szerezte meg. Ifjúsági OB-n (2013-ban) lovastusa szakágban hét indulóból a harmadik helyen végzett. Díjugratás ZMB III Forduló Nagykanizsa (120 cm), 2014-ben tizenegy indulóból a harmadik helyet szerezte meg.

A külleme a tenyészállattal szembeni elvárásoknak megfelel. Szépen ívelt, jól illesztett nyak, hátba nyúló mar, erős hát és nagyon jó far jellemzi. 

Apai vonala a valaha Bábolnán is jelen levő, illetve onnan az első világháborút követően hadizsákmányként Romániába került Koheilan törzsből való. A törzs egyébként a Radautzi gidrán ménesben folyamatosan szerepelt, mint nemesítő.

Anyja a Franciaországon keresztül Romániába került El Sbaa törzsből való. Csikóiról alkotott vélemény szerint a mén nagyon jó karakterét biztonsággal örökíti. Az ivadékai nemesek, nagy kancákból jó méretes egyedeket hagy maga után. Éppen ezért célpárosítással célszerű tenyészteni, főként a csontos, erős, netán durvább egyedekhez ajánlható párosítani.