7550 Gidran LIII-4

A gidrán fajtafenntartásának génmegőrzési szakaszában a „C” genealógiai vonal létszámban és minőségben is rendre aggodalomra adott (ad) okot.  A civil tenyésztésszervezés kiépülése idején az egyetlen „C” genealógiai vonalú mén a Radautzon 1988-ban született Gidran XXXVI-19 volt (Gidran XVIII törzsménként honosítva). A fajtában 30 körüli ivadéka született, 1 fedezőmént (Gidran XVIII-48 Rettenetes) állítottak fel utána. E szorítás közepette került megszerzésre 2007-ben a bulgáriai tenyésztésű (pleveni gidrán) Podbor (született 1994), itthon Gidran XXVII törzsménként honosítva. E mén a régi osztrák gidrán genotípusnak Magyarországon tenyésztett, majd Bulgáriába eladott egyik ménjének (Gidran III-8) egyenes leszármazottja. Öt nemzedéket követően került ismét magyar tenyésztésbe. A mén örökítésében a várakozást lényegesen felülmúlta, fűzérszámra adott jó kancákat és a fedezőmén ivadékai közül kiemelkedett a Gidran XXVII-4 (Bohém). A Gidran XXVII-4 (Bohém) nem csak sportteljesítményében volt kiemelkedő, hanem örökítésében is. Minden igényt kielégítő két fia (Gidran XXXVI-16 (Hadnagy) és Gidran XXXVI-18 (Mátra)) tett kifejezetten sikeres ménvizsgát 2025-ben. Úgy tűnik, hogy ez a pleveni gidrán ág a „C” genealógiai vonalon belül rendben van.

Nincs rendben a régi osztrák gidrán úgynevezett kladrubi ága, amelyik az 1920-ban Mezőhegyesről elrabolt gidrán állományon fejlődött, mert az 1988-ban született és Magyarországra került Gidran XXXVI-19 ménnek mindössze egy unokája (Gidran XXVIII-120 (Rettenetes) áll tenyésztésben. Az is a köztenyésztésben, de akár lehet is belőle valami.

Ezt a szűkösséget próbálta, igyekszik megtörni a 2025-ben importált Gidran XLII-44 (Maros) és a 2026-ban importált Gidran LIII-4 országos fedezőmén.

A Gidran LIII-4 ménnek is különleges értéke, hogy a Mezőhegyesről elrabolt, de Romániában megőrzött gidránok génszerkezetét mutatja. A radautzi~tulucesti~cisloi gidránok a megkerülhetetlen drift ellenére is a „legtisztább” gidránok, a legnagyobb fajtatisztaságot mutatják. Használatukkal vissza-vissza lehet nyúlni az eredeti génkészlethez, bővítve (és tisztítva) ezzel a hazai állomány genetikai diverzitását. Miután Radautzon a gidrán ménes mellett a shagya arab ménes is elhelyezést nyert, kínálta a lehetőséget shagya arab mének használatával hátráltatni a rokontenyésztést és fenntartani az anglo-arab jelleget. Mellettük ritkábban angolt telivért is alkalmaztak. Ha a Gidran LIII-4 pedigréjét szemügyre vesszük, akkor az ötödik nemzedékben kettő angol telivért (Izravlea és Razbeg), egy angol telivér-gidran F₁ mént és több Koheilan Gidran F₁ mént találunk. A mén apai származási oldalának harmadik nemzedékben a méltán híres, a gidránban felettébb gyakran alkalmazott Mersuch XXII mén is feltűnik. Tökéletes anglo-arab pedigré, tökéletes anglo-arab megjelenéssel, a méretekben is visszatükröződve. 162/171-188-20 cm. Semmi esetre sem az igás típusú gidránt képviseli. A martól a szegycsontig terjedő törzsi rész és a könyöktől a talajig terjedő lábhossz aránya 1: 1,2. Ügetése elasztikus, eléggé térnyerő, vágtája a jelentős arab-félvér háttér miatt közepes hosszúságú, időnként kapkodó. A lábelőrevitele szabályos. Az anglo-arab jellegből következően szép ló. Feje határozottan mutatja a másodlagos nemi jelleget, egyenes homlok-orrhát jellemzi, kidülledő, nagy szemekkel. Nyaka jól illesztett, közepesen hosszú vagy hosszú. Bizonyos helyzetekben az alsó nyakél erőteljes. Felsővonala nagyon jó és a fara terjedelmes. Az ízületei nem hatalmasok, de megfelelő terjedelműek, szögellésük jó. A mén kezelhetősége egyszerű.

A tenyésztés lónemzedékekben (akár emberi nemzedékekben) való gondolkodást jelent. A gidrán tenyésztés példáján is érzékelhető ez, különösen jó példa itt a Podbor esete, amelyik ménről senki nem gondolta, unokáival hová tudjuk eljuttatni a „C” genealógiai vonal ezen ágát. A pislákoló Gidran XXVIII-120 (Rettenetes), a Gidran XLII-44 (Maros) és a Gidran LIII-4 kínálja az esélyt a másik ágnak is a minőségi kiterebélyesedéséhez. Jó párosításokkal, két nemzedéken belül ezekkel a vérfrissítésekkel is eljuttathatunk a „pleveni gidrán ág” szintjére.

A mén láttán, az első összbenyomás alapján a tenyésztő nem érez ellenállhatatlan vágyat arra, hogy kancáját vele fedeztesse. A mai magyar gidrán kancaállomány átlagos összbenyomása kedvezőbb ettől. De jobb a Román Nemzeti Ménes (Cislau) kancaállományának átlagos összbenyomása is. Marmagassága bottal mérve 161 centiméter, ma már nem üti meg a ménekkel szemben támasztott elvárási szintet. Mégis, ezt óvatosan kell kezelni. A mént az egykori Román Nemzeti Ménes (Tulucesti) tenyésztette, ott nőtt fel, sőt felszámolása után megmaradt fedeztetési állomáson töltötte idejét (14 éven át). Jellemző volt erre a ménesre a lovak nagy részének elvárttól alacsonyabb marmagassága (nyilván a tartás és takarmányozás hiányossága okán), de számos egyed, amelyik vagy Magyarországra, vagy Cislaura került és jó takarmányozásban/felnevelésben részesült, lényegesen nagyobb ivadékokat adott.

Mai szemmel nézve kétségtelenül legnagyobb hibája a ménnek a martól a szegycsontig terjedő törzsi rész és a könyöktől a talajig terjedő lábhossz 1:1 aránya. Ezzel régi igás típust képvisel, ami egykor kívánatosnak számított, de a mai hátasló-használatban már nem az. Nem is volt jellemző a XX század fordulóján tenyésztett mezőhegyesi gidránra sem, jóllehet a ma kívánatos 1: 1,2; 1:1,3 arányt nem minden egyed mutatta.

Mégis van ebben a ménben jó néhány különlegesség, ami célpárosításként indokolja a magyarországi használatát. Szembeötlő a kitűnő fajtajellege. Semmilyen más fajtával össze nem keverhető, ami bizony ma sok gidrán kancából (és ménből) hiányzik. Bár a szárkörmérete nem különleges, de ritkán látható hatalmas lábtövei vannak. A lábtő minden irányban a kívánatos gömb-formát mintázza, ami szinte eltűnt a hazai állományból (sajnos, más fajták esetében is). Csánkja igen terjedelmes, széles, hosszú és kifejezetten mélyen helyezkedő. Rendkívül kívánatos tulajdonság ez. Imponáló az övmérete.

Szinte közhely és alig tudjuk megmagyarázni minden romániai tenyésztésű gidrán ló imponáló mozgásának okát. Ez a mén szabad mozgásban térölelőn és kifejezetten intenzív hátulsó lábmunkával dolgozik. Már ez is, de a szabadonugróban mutatott készsége és stílusa meglepte a szemlebizottságot. Egészen kiváló mellső lábtechnikával dolgozott, jóllehet élete során ezt a mént sohasem trenírozták szabadonugró folyosóban.

Különleges értéke a ménnek, hogy a Mezőhegyesről elrabolt gidránok génszerkezetét mutatja. Ebbe a populációba immigráció nem történt, a legnagyobb fajtatisztaságú. Használata segít teljesebbé tenni a fajta hazai állományának genetikai szerkezetét. Azokon a tenyészeteken persze nem sokat segít, amelyek a rendszerváltást követően a romániai importokon fejlődtek, de pedigréelemzéssel ezek esetében is értékes vérfrissítés lehet. Egyértelmű, hogy a Gidran IV (Gomul és leszármazottai) (esetleg Gidran VI, Gidran VIII) alapú kancaállomány esetében késleltetni képes a rokontenyésztés növekedési ütemét.

Mégis legnagyobb előnye és használatát (kifejezetten célpárosításra) indokolja „C” genealógiai vonalba tartozása. A magyarországi gidrán tenyésztés (a génmegőrzés) évek óta egyik legnagyobb gondja a „C” genealógiai vonalba tartozó mének hiánya. Sem a Gidran XVIII, sem a Gidran XXVIII ezt az űrt nem tudta betölteni. Ma nincs ebből az ágból érdemleges mén. A Podbor (Gidran XXVII) révén valami pislákolni látszik, mégis a genealógiai vonal ezen ágának kiterebélyesedése kétséges.

Fentebb leírtak szerint a Gidran XLII-44 nem a különlegességek sorába tartozik (persze örökítő képességét nem ismerhetjük), de az utolsó lehetőséget kínálja a „C” genealógiai vonal felélesztésére. Ma már Romániában sincs több, más, illetve amit jobbnak vélnénk, az egyszerűen hozzáférhetetlen. Ha megakarjuk menteni a régi mezőhegyesi „C” genealógiai vonalat, akkor ezzel kell célt érnünk. Miután a tenyésztés nemzedékekben gondolkodást jelent, e helyzetből csak lónemzedékekben gondolkodva lehet kijutni. Ha lesz pár elkötelezett tenyésztő, akkor mindenképpen sikerülni fog. Csakis célpárosításokban szabad gondolkodni, olyan kancákat kell a mén alá osztani, amelyeknél a martól a szegycsontig terjedő törzsi rész és a könyöktől a talajig terjedő lábhossz aránya 1:1,2, leginkább 1:1.3. Mindemellett elegendő övméretük van.

A 2013-ban született, modern sportló benyomását keltő mén 2016 őszén Mezőhegyesen, majd 2018-ban Sóskúton tette le az STV-I. és STV-II vizsgáját. A mindkét esetben több hónapig tartó felkészítése során kiemelkedett könnyű kezelhetősége, kiváló munkakészsége és ügetésének térölelősége. Mindezt naponta igazolja a mén a Debreceni Lovasakadémián végzett munkája során, ahol az egyetemi hallgatók lovaglásoktatásának is állandó szereplője. Mozgását és kiváló karakterét megalapozta mezőhegyesi 19-es kancacsaládba tartozása, hiszen e kancacsalád egyedeire több generáció óta a nagyon jó ügetőmozgás jellemző. Mind ezek az apjára is igazak, hiszen a Gidran XXVIII ivadékok szinte mindegyike mozgásával kiemelkedik a fajtából. Nagyapjára, a Gidran XVIII törzsménre is jellemző volt a nagy mozgás és fogatsportban való állóképesség. A mén anyai felmenői között megtalálható a Déva angol telivér, amelyik az egyik legsikeresebb, nagy tenyészhatású mén volt a gidrán fajtában. A még mindig fiatal mén jelenleg a fajta „C” genealógiai vonalának fenntartásában, mint tartalékegyed szerepel. Tudatosan csak pár kancát kap évente, erősebb kihasználása későbbre tervezett. Pár ivadékáról az mondható el, hogy jelentős magassági mérettel rendelkeznek, igen együttműködők, némelyik küllemi értékmérőben felülmúlják az apjukat.