A mén láttán, az első összbenyomás alapján a tenyésztő nem érez ellenállhatatlan vágyat arra, hogy kancáját vele fedeztesse. A mai magyar gidrán kancaállomány átlagos összbenyomása kedvezőbb ettől. De jobb a Román Nemzeti Ménes (Cislau) kancaállományának átlagos összbenyomása is. Marmagassága bottal mérve 161 centiméter, ma már nem üti meg a ménekkel szemben támasztott elvárási szintet. Mégis, ezt óvatosan kell kezelni. A mént az egykori Román Nemzeti Ménes (Tulucesti) tenyésztette, ott nőtt fel, sőt felszámolása után megmaradt fedeztetési állomáson töltötte idejét (14 éven át). Jellemző volt erre a ménesre a lovak nagy részének elvárttól alacsonyabb marmagassága (nyilván a tartás és takarmányozás hiányossága okán), de számos egyed, amelyik vagy Magyarországra, vagy Cislaura került és jó takarmányozásban/felnevelésben részesült, lényegesen nagyobb ivadékokat adott.

Mai szemmel nézve kétségtelenül legnagyobb hibája a ménnek a martól a szegycsontig terjedő törzsi rész és a könyöktől a talajig terjedő lábhossz 1:1 aránya. Ezzel régi igás típust képvisel, ami egykor kívánatosnak számított, de a mai hátasló-használatban már nem az. Nem is volt jellemző a XX század fordulóján tenyésztett mezőhegyesi gidránra sem, jóllehet a ma kívánatos 1: 1,2; 1:1,3 arányt nem minden egyed mutatta.

Mégis van ebben a ménben jó néhány különlegesség, ami célpárosításként indokolja a magyarországi használatát. Szembeötlő a kitűnő fajtajellege. Semmilyen más fajtával össze nem keverhető, ami bizony ma sok gidrán kancából (és ménből) hiányzik. Bár a szárkörmérete nem különleges, de ritkán látható hatalmas lábtövei vannak. A lábtő minden irányban a kívánatos gömb-formát mintázza, ami szinte eltűnt a hazai állományból (sajnos, más fajták esetében is). Csánkja igen terjedelmes, széles, hosszú és kifejezetten mélyen helyezkedő. Rendkívül kívánatos tulajdonság ez. Imponáló az övmérete.

Szinte közhely és alig tudjuk megmagyarázni minden romániai tenyésztésű gidrán ló imponáló mozgásának okát. Ez a mén szabad mozgásban térölelőn és kifejezetten intenzív hátulsó lábmunkával dolgozik. Már ez is, de a szabadonugróban mutatott készsége és stílusa meglepte a szemlebizottságot. Egészen kiváló mellső lábtechnikával dolgozott, jóllehet élete során ezt a mént sohasem trenírozták szabadonugró folyosóban.

Különleges értéke a ménnek, hogy a Mezőhegyesről elrabolt gidránok génszerkezetét mutatja. Ebbe a populációba immigráció nem történt, a legnagyobb fajtatisztaságú. Használata segít teljesebbé tenni a fajta hazai állományának genetikai szerkezetét. Azokon a tenyészeteken persze nem sokat segít, amelyek a rendszerváltást követően a romániai importokon fejlődtek, de pedigréelemzéssel ezek esetében is értékes vérfrissítés lehet. Egyértelmű, hogy a Gidran IV (Gomul és leszármazottai) (esetleg Gidran VI, Gidran VIII) alapú kancaállomány esetében késleltetni képes a rokontenyésztés növekedési ütemét.

Mégis legnagyobb előnye és használatát (kifejezetten célpárosításra) indokolja „C” genealógiai vonalba tartozása. A magyarországi gidrán tenyésztés (a génmegőrzés) évek óta egyik legnagyobb gondja a „C” genealógiai vonalba tartozó mének hiánya. Sem a Gidran XVIII, sem a Gidran XXVIII ezt az űrt nem tudta betölteni. Ma nincs ebből az ágból érdemleges mén. A Podbor (Gidran XXVII) révén valami pislákolni látszik, mégis a genealógiai vonal ezen ágának kiterebélyesedése kétséges.

Fentebb leírtak szerint a Gidran XLII-44 nem a különlegességek sorába tartozik (persze örökítő képességét nem ismerhetjük), de az utolsó lehetőséget kínálja a „C” genealógiai vonal felélesztésére. Ma már Romániában sincs több, más, illetve amit jobbnak vélnénk, az egyszerűen hozzáférhetetlen. Ha megakarjuk menteni a régi mezőhegyesi „C” genealógiai vonalat, akkor ezzel kell célt érnünk. Miután a tenyésztés nemzedékekben gondolkodást jelent, e helyzetből csak lónemzedékekben gondolkodva lehet kijutni. Ha lesz pár elkötelezett tenyésztő, akkor mindenképpen sikerülni fog. Csakis célpárosításokban szabad gondolkodni, olyan kancákat kell a mén alá osztani, amelyeknél a martól a szegycsontig terjedő törzsi rész és a könyöktől a talajig terjedő lábhossz aránya 1:1,2, leginkább 1:1.3. Mindemellett elegendő övméretük van.

A 2013-ban született, modern sportló benyomását keltő mén 2016 őszén Mezőhegyesen, majd 2018-ban Sóskúton tette le az STV-I. és STV-II vizsgáját. A mindkét esetben több hónapig tartó felkészítése során kiemelkedett könnyű kezelhetősége, kiváló munkakészsége és ügetésének térölelősége. Mindezt naponta igazolja a mén a Debreceni Lovasakadémián végzett munkája során, ahol az egyetemi hallgatók lovaglásoktatásának is állandó szereplője. Mozgását és kiváló karakterét megalapozta mezőhegyesi 19-es kancacsaládba tartozása, hiszen e kancacsalád egyedeire több generáció óta a nagyon jó ügetőmozgás jellemző. Mind ezek az apjára is igazak, hiszen a Gidran XXVIII ivadékok szinte mindegyike mozgásával kiemelkedik a fajtából. Nagyapjára, a Gidran XVIII törzsménre is jellemző volt a nagy mozgás és fogatsportban való állóképesség. A mén anyai felmenői között megtalálható a Déva angol telivér, amelyik az egyik legsikeresebb, nagy tenyészhatású mén volt a gidrán fajtában. A még mindig fiatal mén jelenleg a fajta „C” genealógiai vonalának fenntartásában, mint tartalékegyed szerepel. Tudatosan csak pár kancát kap évente, erősebb kihasználása későbbre tervezett. Pár ivadékáról az mondható el, hogy jelentős magassági mérettel rendelkeznek, igen együttműködők, némelyik küllemi értékmérőben felülmúlják az apjukat.